AZ ÍRÁS ÉS ÉN, AVAGY EGY KAPCSOLAT KEZDETE

A kezdetek kezdete előtt...

Diákéveim alatt néhányszor jelent meg cikkem vagy gyerekfejjel írt versem a magyarországi szlovákok hetilapjában, bár ezt a publikálást akkoriban inkább csak a szlovák mivoltomnak tudtam be. Akkor még nem is sejtettem, hogy egyszer valóban írni fogok. Egy regény megírásának a gondolata csak később született meg bennem; egyre inkább erősödött a vágy, míg végül a hosszú álmodozás után 2019-ben a tettek mezejére léptem, és belekezdtem az első történetem tervezésébe. Ha valaha valamit meg is bántam, talán azt, hogy nem kezdtem el írni hamarabb.

A végső lökés...

Elárulok egy titkot: mindenről az a bizonyos tusfürdő tehet; az ihletet hozó tusfürdő. A mesés görögországi Kefalónia szigetén vettem egy nyaralás alkalmával. A maradékát itthon használtam el; az illata minden nap gondolatban arra az álomszép szigetre repített vissza. Hát vettem még egy flakonnal, majd még eggyel, és még eggyel (azóta is ez a kedvencem, na vajon miért?). A gondolatbeli visszareptetés csak nem akart szűnni, képzeletben minden nap újra és újra bejártam a szigetet. Akkoriban már egyre gyakrabban álmodoztam egy saját történetről, s az álom, hogy egyszer írjak egy könyvet, egyre valóságosabbnak tűnt. Majd úgy döntöttem, itt az ideje annak a bizony első regénynek; természetesen a helyszín adott volt: Görögország, melyért teljes odaadással rajongok.
Az írótársaim azóta is gyakran ugratnak azzal, hogy ha elfogy az ihlet, egy jó zuhany és az ihletet hozó tusfürdő majd biztosan segít.

Hogy is mondjam...

Egy író szájából bizonyára viccesen hangzik, hogy az írás egy leírhatatlan érzés. Pedig az. Egy alkotási folyamat, melynek során a képzeletem szülte alakok olyannyira megelevenednek, hogy egy pillanat alatt azon kapom magam, új barátokra tettem szert.